Gombatörténet
A mikológiai ismeretek ( a gombákkal foglalkozó tudomány ) a botanika részeként az európai kultúrában több mint két évezreden keresztül.
A mikológiai ismeretek ( a gombákkal foglalkozó tudomány ) a botanika részeként az európai kultúrában több mint két évezreden keresztül, pontosabban az első írásos adatoktól a XVII.-XVIII. századig csak a makrógombák (nagygombák) természetrajzára, a gombaélvezés, felhasználás, mérgezés gyakorlati vonatkozásaira korlátozódtak. Az ókor és a középkor hosszú évszázadain keresztül a tudományos, és filozófiai ismeretek színvonalából adódóan, kevés elméleti következtetést vontak le az élővilág eme csoportjáról. A következtetések naívak voltak, nem járultak hozzá az ismeretek fejlődéséhez.
THEOPHRASZTOSZ, görög természetfilozófus ( i. e. 373-288 ) volt egyedül az, aki valamiféle tudományos intuíció folytán, jól gondolta, hogy a gombák esetleg a magról szaporodnak.
ARISZTOTELÉSZ ( i. e. 384-322 ), aki korának meghatározó filozófusa, naturalistája volt, "A növények története" című művében a gombákat növényi természetűnek tartja, és a növények közé sorolja őket.
Több más kortárs még képtelenebb teóriákat állított, például azt, hogy a gombák a szarvasbika földre hullott ivarsejtjeiből nőnek ki.
PLUTARKHOSZ ( i. sz. 46-120 ) történetíró magyarázza, hogy a villámcsapások hatására keletkeznek.
Károsak voltak a naív tévhitek, mert ezek kitörölhetetlen babonákként vonultak be a köztudatba, melyek az ehető és a mérgező gombák elkülönítésére vonatkoztak.
PLINIUSnak ( i. sz. 23-79 ), a rómaiak jeles természettudósának sikerült olyan "jót" alkotnia a kor természetismeretéről szóló enciklopédiájában, hogy a babona, mely arról szól, hogy a mérgező gombák főzetébe mártott ezüsttárgy megfeketedik, a mai napig fennáll.
Az ókor orvosai próbálkoztak a gombák leírásával, termesztésükkel, vagy akár orvosságként való felhasználásukkal elődeik adattárára támaszkodva. Ezen "új" elméletek gyártásával, csodálkozhatunk, hogy egyáltalán, kik gombafogyasztók voltak, életben maradtak.
Mégis adtak hasznos tanácsokat is: GALLENUS ( i. sz. 131-201 ), római orvos, gombamérgezés esetén javasolja a nősténykígyó és tyúk trágyáját bevételre "kanalas orvosság" gyanánt, melynek, ha gyógyító hatása nem is, de hánytató hatása biztos megvolt.
A középkor nem hozott nagy haladást a gombaismeretben. Kolostorokban, apácarendházakban szorgalmasan másolgatták a gombákkal kapcsolatos görög-római ismereteket. Szaporodtak a receptgyűjtemények, a leírt és a jellemzett gombák, terjedt a gombák használata a gyógyításban. SZENT HILDEGARD apátnőtől tudjuk, hogy a sárga gévagombát az epilepszia és a reuma gyógyítására használták.
Az újkor már változást hoz a gombaismeretbe. A botanika elválik az orvostudománytól. Egymás után jelennek meg a füveskönyvek, melyben helyet kapnak a gombák leírásai is. Ekkor már körvonalazódik a gombák pontos megnevezésének szükségessége: a gombák meghatározása.
E. BARBARO 1516-ban, a COROLLARIUM IN DISCORIDEM művében megkísérli a gombák alak és termőhely szerinti csoportosítását.
A XVI. században megszületik a tulajdonképpeni mikológia. Szülőatyja CHARLES DE L'ÉCLUSE, francia naturalista, latinos nevén CLUSIUS. Ő volt a bécsi császári kertek felügyelője.
Batthyány Boldizsár földesúr meghívására, annak németújvári birtokán gyűjt és tanulmányoz gombákat. A Batthyány által megbízott festővel képes gombaatlaszt állít elő, az úgynevezett CLUSIUS-kódexet. CLUSIUS 1601-ben, a HISTORIA PLANTARUM című műve függelékeként kiadja a FUNGORUM IN PANNONIUS OBSERVATORUM BREVIS HISTORIA-t, amely a gombairodalom első önálló nagy műve.
A mikroszkóp feltalálásával a gombatudomány is fejlődött, de sokkal kevesebbet, mint más tudományok. Így majdnem két évszázadnak kellett eltelnie, hogy megdőljön az ismert nagygombák és az újonnan felfedezett mikrogombák keletkezésére vonatkozó ősnemzés elmélete.
Ez idő alatt sok botanikus és mikológus dolgozott kis- és nagygombák meghatározásán, leírásán, és rendszerbe sorolásán.
TUZSON JÁNOS, kiváló természettudós 1904-ben "a szerves világ urainak" nevezte a gombákat. Az 50-60-as években kialakult az a nézet, miszerint élővilágunk nem csak növény- és állatvilágból, hanem külön független fejlődés vonalon kialakult gombákból is áll. Tény, hogy a tudomány mai álláspontja szerint nagyon sokat, de még mindig keveset tud a gombákról.