Tavasz

A gombák, miután kipihenték magukat, elegendő erőt és tápanyagokat gyűjtöttek, a felszínre törnek.

Lássuk csak, hogy is van ez? Bármely gombáról is legyen szó, földön termő szaprofita (szerves anyagon élő), mikorriza (fákkal, növényekkel gyökérkapcsolt), vagy fán élő parazita (élosködő), a fa rostjaiból, nedveibol táplálkozó, megkülönböztetünk egy, a szem elől rejtve maradó gombafonadékot, az úgynevezett micélium telepet, és a makrógombák esetén, egy, a föld felett, szemmel is látható nagyon változatos gombatestet. A gombának nincs "gyökere" a föld alatt, hanem a micéliumnak a szaporító képződménye. Nem a gomba képez gyökeret, hanem a föld alatt lévő micélium képezi a gombát.
Fogom a kosaram, irány az erdő, szilárd elhatározás, hogy ma gombát szedek, feltéve ha a gombák is így akarják. Így hát a következők kerülnek a kosaramba:

Csiperke

"fejér lábakon, fellyül szép fejér, sima, alatt setét veres levelű kalapjok lészen, melyeket letisztítván, így vízben megvonatván, és jól kimosván vízben vagy húslében felforralván vajban megrántva és megfűszerszámozva igen kedves, jól tápláló, és nemző magot szaporító tsemegének tartanak." Írta 1787-be Mátyus István.
A csiperke, köznyelvben sampinyon, már a rómaiaknál is nagy megbecsülésnek örvendett, sőt HORATIUS a gombák legjobbikának nevezte. 1894-ben a párizsi Pasteur intézetben sikerült steril gombacsírát eloállítani, így Franciaország volt az első, ki ellátta az európai termesztőket szaporítóanyaggal. A franciák joggal nevezhetik a csiperkét nemzeti gombájuknak. A termesztett csiperkéből évente kb. 300 000 tonna fölötti mennyiséget állítanak elő. Ez a mennyiség magáért beszél, ami a gomba közkedveltségét mutatja. A csiperkegombát különféle táptalajokon termesztik. A termesztésnek több fázisa van, ezek betartásával tudjuk csak termőre fordítani a beoltott táptalajunkat. Hogyan is történik mindez? A recept a következő: az oltóanyagot, ami tulajdonképpen gombafonadék, hozzákeverjük a megfelelően előkészített táptalajhoz. Ekkor a gombaszövedék megfelelő hőmérséklet és nedvesség mellett áthálózza a táptalajt. Miután a gombaszövedék elegendő tápanyagot gyűjtött, a micéliumot termőre fordítják a táptalaj felszínének kőporral, tőzeggel, kerti földdel, vagy melegágyi földdel való takarásával. Ezután a nedvesség és hő, fény szabályozása mellett kezd el teremni a csiperke.
A gombavilág Herkulese az útszéli csiperke: növekedés közben elképesztő erőt tud kifejteni. Az angliai Basingstoke városában a főutcán egy bizonyos helyen többször is újra kellett rakni a burkolatot, amit egy csiperketelep évről évre kimozdított a helyéről.

Kucsmagombafélék

Elnevezésük újabb keletű, mivelhogy régebben süveggombának, szömörcsögnek nevezték őket. Legértékesebb gombáink közé tartoznak, fogyasztják frissen, fagyasztva, szárítva és konzervként is. Nagyon népszerű gomba, a hazai igényeket szinte ki sem lehet elégíteni, ízletes, kitűnően szárítható, mérgező faj nincs közöttük. Clusius írja, hogy cérnára fűzve a süvegeket megszárítják; az 1820-as összeírás szerint a gyergyóremetei jobbágycsaládok a gyergyószárhegyi grófoknak évente, többek között két sing cérnába fuzött száraz Szent György gombát, vagy pedig süveggombát szolgáltattak be. Megjelenésük és talán ízletességük sorrendjében a következő kucsmagombákkal találkozhatunk: cseh kucsmagomba, áprilisban fattyú kucsmagomba, április-májusban ízletes, hegyes kucsmagomba. A kucsmagombák könnyen felismerhetőek, mivel kora tavasszal teremnek kisebb-nagyobb süvegjük (kucsmájuk), a tönk tetején, közepén ízesül a cseh és a fattyú kucsmagombánál, míg az ízletes és hegyes kucsmagombánál a tönk az alsó szélén ízesül a süveggel, egy közös üreget alkotva.

A mezei szegfűgomba

A mitológiában, hol a hegyi tündérek - oreádok –táncoltak, a lépteik nyomán szegfűgombák nőttek a fűben. Tudós tisztelői a gombának, meg is jegyzik latin nevében ezt az utalást (Marasmius oreades). Apró termetű, tejeskávé színű, rendszerint seregesen terem, boszorkánykörökben. Ez azért van mert ha az oreádok, vagy akár a boszorkányok táncát meglessük, látni fogjuk, hogy körbe-körbe táncolnak. Ne leskelődjünk, hanem hagyatkozzunk a tudományra, amely szerint a gomba micélium körkörösen növekszik a föld alatt, és ezért tapasztalhatjuk a mezei szegfűgomba és más fajok megjelenésénél ezt a jelenséget. A mezei szegfűgomba nagyon ízletes, a kalapját és a tönk felső harmadát használjuk. A piacokra általában nagy mennyiségben hozzák. Mivel könnyen vegyülhet közé mérgező gombapárja, ajánlatos behatóan megismerkedni vele.

Tintagombák

A nagyobb Coprinus fajokból ...jó tentát lehet készíteni a következő módon: a gombákat egy csészébe tesszük, s ott szétfolyni hagyjuk, ezt a fekete levet letöltjük, s egy pár csepp szegfűolajat és kevés gumiarábikumot adunk hozzá. Íme Isvánffi Gyula tintakészítési receptje, amit napjainkban biztos nem fognak így előállítani, de ha adódik, mint érdekesség, ki lehet próbálni. Ehető gombák, jóízűek, egyetlen hátrányuk az, hogy könnyen elfolyósodnak, ezért a leszedéstol a felhasználásig rövid idonek kell eltelni. Termesztési kísérletek is folynak, valószínű nagy karriert fognak befutni. A gyapjas tintagomba rokonai olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek alkohollal együtt fogyasztva mérgezési tüneteket okoznak. Emiatt ezeket a fajokat a skandináv országokban a megrögzött alkoholisták elvonókúrájában alkalmazzák.